MIT TANULTUNK A TANANYAGBÓL?

Jellemző, hogy ma rengeteg ember ferde valóságot mutat magából. Sajnos sokan be is dőlnek ezeknek a hamis képeknek.

Senki sem tökéletes, szerintem mindannyiunkkal előfordult már, hogy ha pár pillanatra is, de hasonlítgattuk magunkat valakihez. Miután (hamisan!) úgy gondoltuk, mennyivel kevesebbek vagy szerencsétlenebbek vagyunk, mint az a másik ember, egyből rosszul éreztük magunkat és megjelent a szégyenérzet.

Teljes szívből élni (Wholehearted living) azt jelenti, hogy érdemesnek gondoljuk magunkat az élet szépségeire. Azt jelenti, hogy ápoljuk a bátorságot, az együttérzést, a kapcsolatot önmagunkkal, és minden reggel úgy keljünk, hogy: „bármi is történjen ma, bármennyit is sikerül megvalósítanom, elég jó vagyok.”

Azt jelenti, hogy lefekvéskor arra gondolunk: Igen, tökéletes vagyok és egyben sebezhető, néha félek, de ez nem változtat azon az igazságon, hogy eközben bátor is vagyok, és megérdemlem a szeretetet és elfogadást.

Ez nem egy egyszeri döntés eredménye. Ez egy folyamat, sőt talán egy egész életen át tartó utazás, melyhez három eszköz szükséges: bátorság, együttérzés, és kapcsolat. Ezek sokaknak csak üres frázisok lehetnek, de valójában ezek mindennapi szokások, gyakorlatok.

Beszélhetünk végeláthatatlanul a bátorságról és boldogságról, de akkor beszélnünk kell azokról a dolgokról is, melyek visszatartanak bennünket: a félelemről, a szégyenről, melyek miatt inkább a megfelelést választjuk önmagunk helyett. Sokan kutatták már éveken át a szégyen és a félelem témakörét, melynek hála egy új perspektíván keresztül láthatjuk, miként szabotáljuk önmagunkat.

Ugyanis, azok az emberek, akik teljes szívből élnek, nem azok, akikre elsőként gondolnánk. A teljes szívből való élet sarokköve az, hogy elfogadjuk, és megtanuljuk megszeretni a saját sebezhetőségeinket, és gyengeségeinket.

A kutatások megdöbbentő eredménye az, hogy nem adhatunk át olyat a gyermekeinknek, ami nekünk nincs meg. Vagyis az, hogy mi magunk mennyire fogadjuk el önmagunkat, az sokkal erőteljesebben meghatározza a sikerünket szülőként, mint bármi más, amit a korábbi kutatások feltártak.

Sokunknak mikor élete teljesen rossz irányba halad, és összeomlik, van utána egy “spirituális ébredése”. Úgy gondoljuk, valójában nem is ébredhetünk fel igazán, ha nincsen előtte egy összeomlás, mert ennek hatására kezdünk el változtatni az életünkön.

SZERETET ÉS SZÉGYEN

Nézzünk meg néhány fontos fogalmat, és ássunk ezek mélyére kicsit. A szeretet és a szégyen egymás tükörképei: mindkettő rendkívül fontos az életünkben, mégsem merünk róluk beszélni sokszor.

Szeretet és tartozás valahová

A szeretet és a valahová tartozás érzése kulcsfontosságú az emberi életben. Ha úgy érezzük, hogy nem szeretnek, vagy nem tartozunk valahová, akkor szétesünk, bántunk másokat, nem funkcionálunk megfelelően. Számos  kutatásból az derült ki, hogy a két dolog kéz a kézben jár.

Ezekből a kutatásokból az is kiderült, hogy egyetlen dolog különbözteti meg azokat az embereket, akik eleget kapnak a szeretetből, és azokat, akik nem: a hitük abban, hogy méltók a szeretetre.

Meg kell tanulnunk elengedni, hogy mit gondolnak rólunk mások, és elfogadni a saját történetünket olyannak, amilyen. Nem szabad menekülnünk a múltunk elől, és nem kell azt semmissé tennünk. Csak ekkor érezhetjük azt, hogy értékesek vagyunk, és elég jók vagyunk úgy, ahogy most vagyunk.

Ha nem fogadjuk el magunkat, és megpróbálunk beilleszkedni, másoknak megfelelni, akkor egész életünkben csak tettetünk, bizonyítunk, másoknak kedvezünk, ami szenvedéshez vezet.
A legnagyobb kihívás ebben, hogy elhiggyük, már most, a jelenben is elég jók vagyunk. A társadalom elvárásai, vagy a saját gondolataink azt mondják, hogy csak akkor leszünk elég jók ha…

  • Lefogyunk
  • Gyermeket vállalunk
  • Józanok maradunk
  • Jól keresünk
  • Fenntartjuk a házasságunkat
  • Párt találunk
  • Szüleink elfogadna

De valójában annak, hogy értékesek vagyunk, nincsen előfeltétele. A teljes szívvel élés lelke az, hogy: ÉRTÉKES VAGY, MÁR MOST IS! Megérdemled a szeretetet, és megérdemled, hogy tartozz valahová. Ehhez nem kell megváltoznod.

Nem szabad összekeverni a beilleszkedést a valahová tartozással. Valahová tartozni azt jelenti, hogy valami nálunk nagyobb dolognak a részévé válni. A beilleszkedés az, amikor teperünk, hogy elfogadjanak, amikor megpróbálunk megfelelni.

Igazából ez éppen, hogy a valahová tartozás és a szeretet akadálya, mert közben nem lehetünk azok, akik valójában vagyunk. Ha pedig meg kell játszanunk magunkat, hogy elfogadjanak, akkor sosem fognak igazán szeretni minket. Ha tartozni akarsz valahová, és azt akarod, hogy igazán szeressenek, akkor meg kell tanulnod szeretned és elfogadnod magad olyannak, amilyen vagy, már most a jelenben.

Ennek azonban az egyik akadálya a szégyenérzetünk.

A szégyen

Senki nem szeret a szégyenről beszélni, és nem szívesen tanulunk róla. Pedig pont ez lehet az ellenszere, hiszen jobb megismerni az akadályokat, mint figyelmen kívül hagyni azokat. Íme három dolog, amit tudnod kell a szégyenről:

  1. Mindenkiben van. Általános, és az egyik legalapvetőbb emberi érzelem. Csak azokban nincsen, akik képtelenek az empátiára és az emberi kapcsolatok kialakítására.
  2. Félünk beszélni róla.
  3. Minél inkább félünk beszélni róla, annál nagyobb hatással van az életünkre.

A szégyen alapvetően a félelem attól, hogy nem vagyunk szerethetők. Ez a szöges ellentéte annak, hogy elfogadjuk a történetünket és elég értékesnek érezzük magunkat. Ez az az intenzív, fájdalmas érzés, ami azt mondja, hogy az emberek nem tartanak majd elég jónak. Ez egy félelem attól, hogy ha kiderül az igazság, akkor kevesebbnek fognak gondolni minket.

Sokan azt hiszik, hogy csak ritkán érzünk szégyent, vagy csak bizonyos embereknek jut ebből. Valójában viszont a szégyen ott van az életünk minden területén: a testképünkkel, a családunkkal, a pénzzel, munkánkkal kapcsolatban.

Nagyon nehéz elfogadni a történetünk azon részeit, amikor küszködünk, amikor megbotlunk. A szégyen imádja azokat, akik a tökéletességre törekszenek (és olykor mind ezt tesszük). Kívülről próbáljuk azt mutatni, hogy minden rendben, és félünk, hogy kiderül az igazság.

Nem kell szégyent éreznünk ahhoz, hogy az uralja az életünket: elég a szégyentől való félelem is ehhez. Ha azért cselekszel, mert nem akarod, hogy mások megtudják az igazat, máris a szégyen irányítja a tetteidet.

A titkolózás és az ítélkezés hatására a szégyen szépen növekszik, végül felemészt minket. Ezért fontos, hogy megosszuk az élményeinket, és elfogadjuk a történetünket ezáltal. Ha van valaki, aki méltó rá, hogy megoszd vele az érzéseid, akkor el kell mondanod neki. Így gyógyul a szégyen.

De van egy jó hírem: ha mindenkiben ott a szégyen, akkor mindenkinek van lehetősége kifejleszteni a „Szégyen ellenállóképességét” is. Egy évtizedes kutatásnak köszönhetően tudjuk, hogy a magas ellenállóképességgel rendelkező emberekben az alábbi 4 dolog volt közös:

  1. Értik a szégyent, és tudják milyen üzenetek és elvárások hozzák felszínre náluk.
  2. Kritikusak azokkal az üzenetekkel, melyek azt mondják, hogy a „nem tökéletes” egyenlő a „nem megfelelővel”.
  3. Kapcsolatba lépnek másokkal, és megosztják a történeteiket olyanokkal, akikben bíznak.
  4. Beszélnek a szégyenről: használják a „szégyen” szót, beszélnek az érzéseikről, és kimondják amit akarnak.

Vagyis, azok az emberek, akik elfogadják a történetüket, elfogadják önmagukat azok, akik a leginkább ellenállók a szégyennel szemben. Fontos, hogy a szégyen és a bűntudat nem ugyanaz. A bűntudat az, hogy „rosszat tettem”, a szégyen az, hogy „rossz vagyok”. A bűntudat a cselekvésről, a szégyen a személyről szól. A bűntudat is erős, de sokszor építő jellegű, míg a szégyen mindig romboló hatású.

Dr. Linda Hartling három stratégiát különböztet meg, ahogy reagálunk a szégyenre:

  1. Menekülünk: csendben maradunk, elbújunk
  2. Felé haladunk: próbálunk megfelelni, mások kedvére tenni
  3. Ellene megyünk: hatalomra törekszünk mások felett, bizonyítjuk feljebbvalóságunkat

Mindenki használja olykor mindegyiket, de ezek egyik sem vezet sikerre, mivel mindegyik távolabb visz a megoldástól, ami valójában a saját történetünk és lényünk elfogadása lenne. Valójában a tökéletlenségeink elfogadása a kulcs a bátorság, az együttérzés, és a kapcsolódás segítségével.

Ehhez el kell engedni, hogy mit gondolnak rólunk mások…

Néhány kérdés, amiket érdemes most feltenned magadnak, és komolyan elgondolkodni rajtuk:

  1. Kivé válsz, amikor sarokba szorítanak és szégyent érzel? (támadsz, menekülsz, vagy felé haladsz?)
  2. Hogyan véded meg magad a szégyennel szemben?
  3. Kit hívsz majd fel, ha le kell győznöd a szégyent?
  4. Mi a legbátrabb dolog, amit tehetnél, amikor kicsinek érzed magad?

MERJ ŐSZINTÉN ÉLNI

Ismered a TED a videókat? Rengeteg hasznos tudást tudsz elsajátítani vezető szakemberektől különböző területeken ezekből az előadásokból.

És hogy miért beszélek most a TED-es előadásokról? Mert szeretném neked bemutatni a világ legnézettebb előadását (jelenleg több mint 13 millióan látták), amit nem más, mint Brené Bronw tartott, a sebezhetőség erejéről.

https://youtu.be/iCvmsMzlF7o

Vajon miért ez a legnépszerűbb, miért lett olyan felkapott ez az előadás?

Ahogy az úszást is úszva tanuljuk meg, a bátorságot is a bátor cselekedetek által. Bátran viselkedve válunk bátor emberekké. Ugyanez igaz az együttérzésre és a kapcsolódásra is.

Brené elmeséli azt a történetet, amikor ez az előadása (szerinte) óriási kudarcba fulladt, és rendkívül szégyellte magát. Mivel rengeteget kutatta a szégyen érzését, azonnal felismerte a tüneteit: kiszáradt száj, gyors szívverés, csőlátás, lassan múló idő, elvörösödő arc. De a legjobb megoldást is tudja, ami elsőre éppen az ellenkezője, amit tenni akarunk: segítséget kérni.

Forrás: Netflix (Brené Brown: The Call to Courage)

Ilyen esetben a legjobb, ha egy igazán jó barátunk segítségét kérjük, aki mellettünk áll, nem ítélkezik, nem bíráskodik, és kellően komolyan veszi a helyzetet, amit megosztunk vele. Az ilyen barát általában a legjobb barátunk, vagy a testvérünk, akinek nem félünk elmondani a legféltettebb titkainkat sem.

Nincs más dolgod, mint felhívni, és elmesélni neki őszintén, mi történt, és miként érzed magad, így gyakorolva a bátorságot, az együttérzést, és a kapcsolatteremtést. De vigyázz, ha rossz embernek mondod el, akkor ő csak még mélyebbre lök, ahelyett, hogy felemelne.

Nézzük meg, a teljes szívből élés három alkotóelemét, kicsit részletesebben…

  1. Merj bátor lenni

Ez a legfontosabb összetevő, mely alatt főként azt értjük, hogy merünk őszintén és nyíltan beszélni a tapasztalatainkról, legyen az jó vagy rossz. Ezt onnan ismerjük fel, hogy valaki ki meri tenni a sebezhetőségét, meg meri mutatni, hogy nem tökéletes. Ilyen, amikor segítséget kérünk valakitől. Az alábbi történet, jól illusztrálja ezt:

Egy óvodában egy ünnepi műsort tartottak a gyerekek, és az egyik gyermek végig sírta az előadást, mert nem látta az édesanyját a tömegben. Mikor az előadás végén megérkezett az anyuka, több szülő is rögtön bírálni kezdte, mire ő elsírta magát. Ekkor két másik szülő is odalépett, egyikük a vállára tette a kezét, és azt mondta:

„Nyugalom, mindannyian átéltük már ezt. Én a legutóbbit nem csak teljesen lekéstem, de úgy ahogy van elfelejtettem.”
Az anyuka – aki egyébként forgalmi dugó miatt nem ért oda – hirtelen elkezdett megnyugodni, mire a második szülő is elmesélt egy hasonlóan kínos szituációt, hogy kimutassa együttérzését. A késő anyuka, ennek hatására megnyugodott.

A két anyuka, akik a szokásos szemforgatás helyett megosztották saját gyengeségüket, bátorságot mutattak. A történetük elmesélésével azt mutatták, hogy az anyuka nincs egyedül, és nem rosszabb anya ettől.

  1. Tudj valóban együttérezni

A szégyenhez kapcsolódó könyvekből  az egyik legmegfogóbb gondolat számomra az amerikai buddhista Pema Chödrön definíciója, mely a következő:

„Amikor az együttérzést gyakoroljuk, számíthatunk a fájdalomtól való félelemre. Az együttérzés gyakorlása merészség. Hozzátartozik, hogy megtanulunk megnyugodni, és megengedjük magunknak, hogy finoman afelé haladjunk, ami megijeszt minket.”

Amikor valaki szenved – legyen az más, vagy mi magunk – az első reakciónk általában az, hogy elkezdjük magunkat védeni. Keresünk valakit, vagy valamit, amit hibáztathatunk, vagy egy páncél mögé bújunk és ítélkezünk, esetleg azonnali megoldást keresünk.

„Csak, ha ismerjük a saját sötétségünket, akkor lehetünk jelen másokkal az ő sötétségükben.”

Forrás: Pema Chödrön – The Places that Scare You

A lényeg, hogy akkor fogunk tudni valóban együttérezni, ha nem félünk közel menni a fájdalomhoz. Akkor leszünk együttérzők magunkkal és másokkal, ha elfogadjuk, hogy teljesen normális, ha hibázunk, és nem félünk sebezhetőnek, emberinek mutatni magunkat.

Azok az emberek, akik a leginkább gyakorolják az együttérzést azok, akik a leginkább konkrét határokat is szabnak. Ennek oka, hogy az együttérzéshez fontos a megértés, az elfogadás. Nehéz azonban elfogadni és megérteni olyan embereket, akik átgázolnak rajtunk, vagy kihasználnak minket.

Konkrét határokat szabni és másokat rávenni, hogy felelősséget vállaljanak a tetteikért sokkal nehezebb, mint hibáztatni és megalázni. Viszont sokkal hatékonyabb is. Ha azonban nem mondjuk ki pontosan, hogy mit várunk el, és milyen következményei lehetnek az egyes kimeneteleknek, akkor arra tanítunk másokat, hogy figyelmen kívül hagyják a kéréseinket.
Úgy tűnik, nem csak, hogy lehetünk egyszerre szigorúak a határokkal kapcsolatban és együttérzők, de ez az egyetlen út, ha valóban meg akarunk érteni másokat.

  1. Légy őszinte kapcsolatban másokkal

„Én úgy definiálom a kapcsolatot, mint az energiát, ami akkor létezik az emberek között, amikor úgy érzik hallják, látják, értékelik őket; amikor adhatnak és kaphatnak ítélkezés nélkül, és amikor támaszt és erőt meríthetnek egy másik emberrel való érintkezésből.”

Forrás: Brené Brown, The Gifts of Imperfection

Ezt a kapcsolatot könnyű összetéveszteni a mai világban sokszor előforduló digitális kommunikációval, ami nem helyettesíti a valódi kapcsolódást. A Facebook nem helyettesíti a szemtől szembe történő kommunikációt.

Sokan szívesen adnak segítséget, ha másokról van szó, de amikor nekik lenne szükségük rá, akkor inkább bezárkóznak.

Pedig az egyik legfontosabb, amit a kutatásokból megtudhattunk:

Amíg nem tudunk nyitott szívvel befogadni, addig nem tudunk nyitott szívvel adni sem. Ha elítéljük magunkat a segítségkérésért, akkor (akár tudat alatt) elítéljük a segítségnyújtást is.

Ha teljes szívből akarsz élni, akkor szembe kell menned a mai kultúrával, és merned kell elmesélned a történeteidet, érezned mások fájdalmát, valamint őszinte kapcsolatban maradni másokkal. Ez az utazás nem a legkisebb ellenállás irányába halad, és nem könnyű. Ez a tudatosság, és a döntés útja. Ahhoz, hogy ezt gyakorolni tudd, mindent fel kell tenned rá.

Most pedig nézzük meg, mi a 11 irányjelző, amelyek abban segítenek, hogy teljes szívből éld a saját életed.

  1. HASONLÍTGATÁS A BOLDOGSÁG GYILKOSA

A saját magunk másokhoz történő hasonlítgatása arról szól, hogy beilleszkedjünk, majd versenyezzünk. Általában azokkal hasonlítgatjuk magunkat, akik hozzánk hasonlóak, akik mellettünk élnek. A házunkat nem a hollywoodi színészek villájával hasonlítjuk össze, hanem a szomszédéval. A gyermekünket az osztálytársaival, a fizetésünket a barátaink fizetésével. A saját csoportunkban akarunk a legjobbak lenni.

Ez az „illeszkedj be, majd tűnj ki” paradoxon, ami a szöges ellentette az önmagunk elfogadásának, a valahová tartozásnak, és a hitelességnek: „Legyél olyan, mint mindenki más, csak jobb!” Könnyű belátni, hogy milyen nehéz megtalálni a hálát és a boldogságot, amikor szinte minden időnket azzal töltjük, hogy beilleszkedjünk és versenyezzünk.

Az egyik pillanatban még jól érezzük magunkat, elégedettek vagyunk, majd egy szempillantás alatt szertefoszlik ez az érzés, amikor elkezdjük másokhoz hasonlítgatni magunkat. A hasonlítgatás a boldogság gyilkosa.

Ha viszont valami egyedit szeretnél csinálni, akkor itt az idő megbarátkozni a kreativitás fogalmával. Sokan azt gondolják, hogy “nem vagyok kreatív típus”, és kifejezetten időpocsékolásnak tartják a kreatív tevékenységeket. A kutatásokból azonban az derült ki, hogy igenis nagy szerepe van az önmegvalósításban. Hiszen, bármilyen nyomot is szeretnél hagyni a világban (ami a küldetésed), ahhoz valami újat kell alkotnod.

Ez lehet zene, fotózás, tánc, színészkedés, egy motor megtervezése, főzés, írás, rajz, dekoráció, bármi. Ha alkotsz, akkor az életed értelmét ápolod. Nincs olyan, hogy valaki kreatív, valaki pedig nem az. Csak vannak emberek, akik használják a kreativitásukat, míg mások nem. A kihasználatlan kreativitást vagy kiéljük egyszer, vagy halálunkig követ, egyfajta elfojtott neheztelés formájában.

GYAKORLAT

Találj időt arra, hogy megéld a kreativitásod! Keress olyan közösséget, ahol van módod kreatívnak lenni, vagy vegyél egy órát, ahol megtanulsz valamilyen készséget! Akár online is találsz tanfolyamokat, melyek segítenek kifejezni a benned rejlő alkotói gondolatokat!

  1. ÍGY TALÁLD MEG AZT, AMI IGAZÁN INSPIRÁL

Van, aki jelentőségteljes munkáról, hivatásról, valaki küldetésről beszél, de közös a teljes szívvel élő emberekben, hogy amit csinálnak, azt nem csak a pénzért csinálják. A kutatások során gyűjtött adatokban jobban elmerülve a következő megállapítások fontosak.

  • Mindannyiunknak vannak készségei, tehetségei, amikre építve, és megosztva őket a világgal, értéket, értelmet, küldetést hozhatunk az életünkbe.
  •  Ha elnyomjuk ezeket a tehetségeket, akkor a fizikai és szellemi jóllétünkkel fizetünk meg érte.
  • Túl sokat keresik a spiritualitást az egekben, a fejünk felett, pedig valójában az igazi erő a kapcsolatainkban és bennünk van, vagyis, ha megosztjuk a tehetségünket a világgal. (Hívőknek: Istenhez is ez visz közelebb!)
  • Ahhoz, hogy használjuk ezt a tehetséget, és jelentőségteljes dolgot hozzunk létre, óriási elköteleződésre van szükség. Gyakran nem a jelentőségteljes munka hozza a legtöbb pénzt, legalább is eleinte.
  • Senki más nem mondhatja meg, hogy mit jelent a „jelentőségteljes” számunkra. Ezt nem szabhatja meg a kultúra, és lehet bármi: ügyvédkedés, gyermeknevelés, tanítás, művészet.

Forrás: Brené Brown: A tökéletesség ajándéka

Viszont teljesen normális, ha kételkedsz magadban, szinte mindenki ezt csinálja. Az első gondolatunk az, hogy mindenkinek van tehetsége, csak nekünk nincsen. „Persze, jó vagy ebben, de ez nem igazi tehetség.” – és hasonlók. Az ilyen önbizalomhiány eltántorít attól, hogy megtaláld a tehetséged, és megoszd azt a világgal.

Helyette a „mit kellene csinálnod” gondolatok veszik át az irányítást: nőként a gyerekekre kellene vigyáznod. Férfiként a pénzkereséssel kellene törődnöd. Ismerősek, igaz?

A negatív gondolataink olyanok, mint a kisgyerekek: ha nem figyelsz rájuk, egyre hangosabbak lesznek. A legjobb, ha tudomásul veszed az üzenetet, akár le is írod, és megpróbálsz a mélyükre ásni: Mitől félsz? Mit kellene csinálnod mások szerint? Ki mondja ezt? Miért? Mi az igazság? Te mit akarsz?

Ez lehetőséget ad, hogy meghalld, amit a gondolataid mondanak, és azt mondd, hogy nem azonosulsz vele, és inkább másként cselekszel.

Nem könnyű. Nem könnyű mindez egy olyan világban, ahol a legtöbbször kapott kérdés az, hogy „Szia, mivel foglalkozol?” Erre a kérdésre a legtöbben a pozíciójuk megnevezésével válaszolnak, de tényleg le kell degradálni magunkat egy pozícióra? Ezek lennénk mi? Valójában egy csomó dologgal foglalkozunk, és nyugodtan merj ilyenkor részletesen mesélni arról, mit is csinálsz.

„Ne azt kérdezd magadtól, hogy mire van szüksége a világnak. Kérdezd azt, hogy mitől telsz meg élettel, aztán vágj bele. Mert a világnak eleven emberekre van szüksége.”
Howard Thurman

GYAKORLAT

Csinálj egy listát azokról a tevékenységekről, melyek inspirálnak téged! Ne legyél gyakorlatias, ne gondolj a pénzre! Olyan dolgokra gondolj, amit imádsz csinálni! Nem kell feltétlenül otthagynod a munkádat, ahhoz, hogy jelentőségteljes munkát végezz. Az sem biztos, hogy a jelenlegi munkád nem jelentőségteljes. Lehet, hogy csak eddig nem jó szemszögből nézted?

  1. ENGEDD SZABADJÁRA A HATODIK ÉRZÉKED

Amikor a témához kapcsolódó kutatásokat olvastam, olyan fogalmak kiemelkedését tapasztaltam, mint a megérzés, hit, bizalom. Sokan azonban a logika és a racionalitás megtestesítőjének vallják magukat.

Az adatokat jobban megvizsgálva azonban az derült ki, hogy a megérzésünk nem teljesen irracionális. Sőt, a megérzéseink figyelembe veszik mindazt az információt, mely birtokában vagyunk, és olykor azt mondják, „vágj bele, bízz az ösztöneidben!”, olykor viszont azt, hogy „nem tudsz még eleget, szerezz még információt”.

Ami gyakran elnyomja a megérzéseinket az a biztonságra való törekvésünk. Sok ember nem túl jó abban, ha nem tud valamit, és inkább külső megerősítéseket keres, mintsem az ösztöneire hallgasson. Gyakran keresünk valakit, aki megerősít, és akire majd ráfoghatjuk, ha nem jól sülnek el a dolgok. Ha azon kapod magad, hogy mások véleményét kérdezgeted, az legyen egy nagy piros felkiáltójel!

Egy másik hasonló hiba, hogy nem hallgatunk az ösztöneinkre, amik visszafognának, és inkább beleugrunk valamibe. „Nem érdekel, belevágok!”. Ilyenkor valójában félünk, hogy ha jobban körülnéznénk, milyen információk merülnének fel, melyek esetleg befolyásolnák a döntésünket. Ha félsz megnézni az adatokat, és kellően utánanézni valaminek, akkor inkább ne vágj bele!

A megérzés tehát nem egy „mindent tudó” belső hang, hanem egy képesség, mely minden eddigi információnkat egy érzésben összpontosít. És ebben a bizonytalanság is benne van.

Azonban ahhoz, hogy teljes szívből tudj élni szükség van a hitre, hiszen nem láthatod, pontosan mi fog történni. A hit éppen azt jelenti, hogy bátorságot találunk akkor is, amikor nem tudjuk, mi lesz a döntésünk eredménye. A hit erőt ad, hogy elengedjük az ismeretlentől való félelmet. Egy világban, ahol mindenki a biztonságra törekszik, ahol mindenki fél, hogy fájdalom éri, szükség van a hitre.

Engedd el a biztonságra való törekvést! Ha nem tudsz valamit, csak nyugodj meg, keress egy csöndes helyet, és hallgasd meg, mit súg a megérzésed. Fogadd el, amin nem tudsz változtatni, és gyűjts bátorságot ahhoz, amin igen!

  1. EZÉRT LEGYÉL NYITOTTABB ÉS RUGALMASABB

A reziliencia, vagyis az ellenállás / rugalmasság egy egyre divatosabb téma. A változás legyőzését jelenti, a rugalmasságot, hogy alkalmazkodunk. Rengeteg pszichológus és kutató kíváncsi rá, mitől képesek bizonyos emberek jobban kezelni a változó világgal járó nehézségeket, mint mások. Miért bírják egyesek jobban az ezzel járó stresszt?

Az eddigi kutatásokat röviden összefoglalva, az alábbi 5 a leggyakoribb faktor a rugalmas emberekben:

  1. Találékonyak és jó problémamegoldók
  2. Valószínűbben kérnek segítséget
  3. Hisznek abban, hogy tehetnek valamit, hogy kezeljék az érzéseiket, és megbirkózzanak a helyzettel
  4. Rendelkezésükre áll szociális támogatás
  5. Kapcsolatban vannak másokkal: család, barátok

És persze vannak más faktorok is, de ezek a legfőbbek. A kutatók azt remélték, az eredmények majd egyenesen kimutatják, hogy a teljes szívből élés egyik komponense a reziliencia. De nem egészen ez történt. Az adatok szerint, minden kétséget kizáróan a spiritualitás volt, ami rugalmassá tette az embereket.

(Nem vallási értelemben, hanem oly értelemben, hogy hittek valamiben. Valami nagyobb dologban, ami valamilyen módon összeköt bennünket, és ami a szeretetben és megértésben gyökerezik. A spiritualitás gyakorlása értelmet és célt ad az életünknek.)

A spiritualitásból – legyen az vallási vagy sem – három másik dolog is származott:

  1. Gyakorolták a hálát: A hála nem egy érzelem, hanem egy gondolkodási folyamat, mely része, hogy célokat tűzünk ki, ki tudjuk találni, hogyan érjük el őket, és hiszünk benne, hogy képesek vagyunk elérni ezeket. A hála tanulható!
  2. Kritikus tudatosságot mutattak: Folyamatosan csekkolták a „nem vagy elég jó” üzenetek valóságtartamát, és nem engedtek azonnal ezeknek a gondolatoknak, érzelmeknek. A TV-ből, internetről, mindenhonnan zúdul ránk a társadalom elvárása, és senki nem immunis ezekre. De fel kell tenni a kérdést magunknak: Amit látok, valódi? Ez a kép a teljes szívből élést mutatja? Ki húz hasznot abból, hogy látom ezt a hirdetést?
  3. Nem nyomják el az érzéseiket: Amikor fájdalmat, szégyent érzünk, sokszor próbáljuk elnyomni ezeket az érzéseket: enni kezdünk, sorozatot nézünk, eltereljük a figyelmünket. De nem lehet csak a negatív érzéseket elnyomni. Ha az elnyomást választjuk, a pozitív dolgokról is lemondunk.

Akár egy nehéz helyzetből szeretnél kilábalni, akár a stresszt, szorongást szeretnéd legyőzni, ha van egy mély küldetéstudatot, az segít, hogy átlendülj ezeken az akadályokon. Ha nincs meg a nagy célod, ha nincs meg az életed értelme, könnyű elveszíteni a hitet, és elnyomni az érzelmeket inkább. Éld meg az érzéseidet, találd meg a küldetésed, és gyakorold a hálát!

Javasolt olvasmány: Simon Sinek – Találd meg a miérted!

  1. ÉLVEZD AZ ÉLETED ÉS PIHENJ

Ez a pont arról szól, hogy el tudd engedni a kimerültséget, mint státusz szimbólumot, és a produktivitást, mint a saját magad értékmérőjét. Ugyanis, azok az emberek, akik teljes szívből élik az életüket, sokat játszanak!

Dr. Stuart Brown munkájából kiindulva számos érdekes kutatási eredményt találhatunk. A játék többek között segíti: az empátiát, a társas kapcsolatokat, a kreativitást, és a találékonyságot.

A játék és a pihenés egyaránt rendkívül fontos szerepet tölt be abban, hogy fizikálisan és mentálisan egészségesek maradjunk. De mit is értünk játék alatt?

Az első és legfontosabb ismérve a játéknak, hogy nincs célja. Csak azért csináljuk, mert szeretjük csinálni. És mivel a mai világban az önértékelésünk a pénztárcánkhoz van kötve, elég ritka, hogy csak úgy céltalanul csináljunk valamit.

Ha csak arra gondolunk, hogy valami „nem produktívat” csináljunk, ami nincs a teendőlistánkon, idegesek leszünk. Meggyőzzük magunkat, hogy a játék kidobott idő, és talán még az alvás is az.

De a játék ellentéte nem a munka, hanem a depresszió. A játék és a pihenés nagyon hasonlóan működik egymáshoz, mindkettőre szüksége van a szervezetünknek a normális működéshez. Ahhoz, hogy teljes szívvel élj, elengedhetetlen, hogy tiszteld a tested, és megadd neki a szükséges kikapcsolódást.

A kevés alvás egy csomó betegséget eredményezhet: cukorbetegség, szívbetegség, elhízás, depresszió. (Forrás: Centers for Disease Control, Brené Brown) És valójában egy rendkívül fáradt, kimerült nemzedék vagyunk, akik a szabad idejüket is arra használjuk, hogy örömöt és értelmet keressünk az életünkben, vagy elnyomjuk az érzéseinket. Folyamatos rohanásban vagyunk, és közben a gyermekeinket is betáblázzuk, ugyanezt az életstílust tanítva nekik.

Azt gondoljuk, hogy a sikereink és a megszerzett vagyon fogja meghozni a boldogságot és az értelmet, de pont ennek üldözése az, ami kifáraszt bennünket. Félünk lassítani. Ha teljes szívből akarsz élni, akkor meg kell tanulnod tudatosan beépíteni a pihenést és a játékot az életedbe, és elengedni azt, hogy a produktivitásod alapján értékeled magad.

GYAKORLAT

Üljetek össze pároddal, vagy akár egyedül, és csinálj egy listát azokról a dolgokról, melyeket szeretnél behozni az életedbe! Ezek lesznek a boldogság hozzávalói. Például: alvás, edzés, egészséges étkezés, együtt töltött idő, utazás, kontroll a pénz felett, stb. Írd össze, hogy mitől érzed jól magad az életben, majd vesd ezt össze a teendő listáddal! Lehet, meg fogsz lepődni!

  1. BOLDOGSÁG HÁLA NÉLKÜL? HAZUGSÁG!

A boldog emberek hálásak, hiszen, miért ne lennének? Van miért hálásnak lenniük. 3 fontos jellemzője van azoknak az emberekben, akik boldognak vallják magukat:

  1. Kivétel nélkül, mindenki, aki boldognak vallotta magát, aktívan gyakorolta a hálát, vagyis szánt rá külön időt a napjából, hogy hálát adjon dolgokért.
  2. Mind a boldogságot és a hálát egyfajta spirituális gyakorlatként írták le, mely az emberek közti kapcsolatból és egy nálunk nagyobb erőből táplálkozott, mely összeköt bennünket.
  3. Különbséget tettek a boldogság és az öröm között. Az örömöt, mint rövid távú hangulatot, a boldogságot pedig mint egy életfilozófiát írták le, ami összefügg a hálával. A boldogság nem jelenti azt, hogy mindig jó kedved van.

A hálával összekapcsolódik a GYAKORLÁS kifejezés.  Sokaknak van olyan attitűdje, mely nyitottá teszi őket a hálára. De az, hogy például valaki nyitott a jógázásra, még nem jelenti azt, hogy tényleg le is megy jógázni. A kulcs márpedig itt az, hogy valaki tényleg napi szinten hálát ad a dolgokért (aktív cselekvés!), és nem csak „egyetért” ezzel a gondolattal.

Ugyanígy érdemes foglalkozni a boldogságunkkal is. Érdemes megfigyelni azt is, hogy milyen tevékenység okoz örömöt számunkra, hiszen fontos, hogy jókedvűek legyünk olykor. A félelmeink gyakran szabotálnak minket ebben: olykor a legboldogabb pillanatainkat is elrontják a félelmeink. (Gondoltál már arra, hogy a gyermekeidre nézve az jutott eszedbe, mi lenne, ha elveszítenéd őket?)

Azt gondoljuk, hogy ha elképzeljük ezeket a dolgokat, akkor felkészülhetünk ezekre a rossz dolgokra. Néha félünk megélni az örömteli pillanatokat, mert félünk azok elvesztésétől. De ez nem jó stratégia, hiszen így csak kimaradunk a jó pillanatokból és hagyjuk, hogy a félelemeink irányítsanak.

Ez abból fakad, hogy általánosságban szűkösségben gondolkodunk: már reggel úgy kelünk ki az ágyból, hogy „nem aludtam eleget”. Utána azon kattogunk, hogy „nincs elég időm”, „nincs elég pénzem”, „nem edzettem eleget”, „nem vagyok elég szép”, „nem vagyok elég okos”. Ezért kergetjük az örömöket, mert éhezünk a hálára.

GYAKORLAT

Amikor jönnek ezek a szűkösségből fakadó gondolatok, tudatosan változtasd azokat hálává! Vedd észre a félelmet a gondolataid mögött, ismerd fel ezeket, fogadd el, hogy sérülékenynek érzed magad. Aztán keress dolgokat, amiért hálás lehetsz, és ezzel zárd is le a gondolatot.

  1. ÍGY MARADJ HITELES

Gyakran az emberek visszafelé élik az életüket. Próbálnak több dolgot megszerezni, több pénzt, hogy több dolgot megtehessenek azokból, amit akarnak, hogy boldogabbak lehessenek. De ez valójában fordítva működik: először legyél, aki vagy, aztán csináld, amit csinálni akarsz, és majd akkor meg lehet mindened, amit akarsz.

A hitelesség az nem egy velünk született dolog, hanem egy mindennapi gyakorlat, amit valaki csinál, vagy nem csinál. Ez egy tudatos döntés kérdése, majd tudatos, mindennapi döntések sorozata.

Egy döntés, hogy magunkat adjuk. Egy döntés, hogy őszinték vagyunk. Ez koránt sem egyszerű a mai világban, ahol sokan a házunk és a súlyunk alapján ítélnek meg minket. Egy olyan világban kell önmagunkat adni, ahol a szabályok szerint nem szabadna önmagunkat adni, mert az nem menő, vagy elfogadott. A valódiság művelése igen kimerítő sokszor, és megköveteli a teljes szívből élést akkor is, amikor nehéz.

Vagyis:

  • Bátran vállalnod kell, hogy nem vagy tökéletes, határokat kell szabnod, és meg kell engedned magadnak, hogy sebezhető légy.
  • Gyakorolnod kell az együttérzést tudva, hogy mindannyian olykor erősek, olykor gyengék vagyunk.
  • Hinned kell benne, hogy elég jó vagy, így gondozva a szeretetet és a valahová tartozást.

Ne félj tőle, ha eleinte, amikor önmagadat adod, sokan nem értik majd a viselkedésed. Ilyenkor az emberek félnek, mert nem tudják, miként hat majd rájuk ez a viselkedésváltozás. Lesz, akit inspirálni fogsz, és lesznek, akik inkább elhagynak ezért.

Ne hallgass azokra a gondolatokra, melyek vissza akarnak fogni, ez pusztán átmeneti, és a dolgok rendeződnek majd, egy sokkal magasabb szintű állapotban, mint jelenleg vannak.

Sokszor ez azt is jelenti, hogy ellen kell menned az elvárásoknak. Például, kutatások szerint a nőiességhez fontos tulajdonságok a vékonyság, kedvesség, és visszafogottság. Ha tehát egy nő a biztonságra törekszik, akkor a legjobb, ha annyira kicsi, csendes, és vonzó lesz, amennyire csak tud.

A helyzet az, hogy a valódiság nem mindig a biztonságos választás. Sőt, sokszor a valódiság választása azt jelenti, hogy felhagysz a biztonsági játékkal. Ilyenkor célpont lehetsz, mert könnyű kritizálni valakit, aki kockáztat, és egy nem éppen népszerű véleményt fogalmaz meg, vagy olyasmiben próbálja megállni a helyét, amiben még nem profi. De a mások leminősítése a gyengék fegyvere, főleg, ha azt anonim módon teszik, például név nélküli kommentekben.

Ettől még a gonoszság mindig fáj, akkor is, ha a kritika nem igaz. Ha megmutatod magad, sokan félnek majd, és megpróbálnak elnyomni. Kockázatot kell vállalnod, ám ez a kisebb kockázat azzal szemben, ha elbújsz, és inkább sosem tapasztalod meg, milyen az, amikor kiteljesedsz. Nem éri meg feláldozni magad azért, hogy másoknak megfelelj.

Legyen a hitelesség az első számú célod, ha úgy érzed sebezhetővé kezdesz válni. Mondd azt magadban, hogy „Ne menj össze! Álld a sarat!”. Szerezz inspirációt olyanoktól, akik meg merik osztani a véleményüket másokkal!

Ha mégis úgy érzed nem vagy elég jó, akkor nézd meg ezt a videót, amit ebben a témában készítettem: https://youtu.be/LpUANzBzJoc

  1. GYAKOROLD A NYUGALMAT!

Sokan arra gondolnak, hogy meg kell tanulniuk megbirkózni az idegességgel, és módot kell találniuk arra, hogy bírjuk a strapát. Viszont rá kell jönni, hogy nem megbirkózni kell az idegeskedéssel, hanem csökkenteni azt.

Azok az emberek, akik teljes szívből élnek, szintén tapasztalnak idegeskedést, és nem mentesek tőle, se nem immunisak rá. Ami megkülönbözteti őket, hogy ők tudatában vannak, és az idegeskedés náluk a valóság része, és nem egy életstílus. Elkötelezettek, hogy gyakorolják a nyugalmat, valamint olyan életet építsenek, ahol a nyugalom a normális állapot.

A nyugodt emberek képesek a nehéz helyzetbe is új perspektívát vinni, valamint képesek megélni a negatív érzéseiket anélkül, hogy azokat túlreagálnák, vagy felerősítenék. Ha a szüleinktől nem azt láttuk, hogy nyugodtak, akkor alighanem a mi első reakciónk sem a nyugalom lesz az idegőrlő helyzetekben. Ez tehát nem mindenkinek jön magától: ezt a gyakorlat teszi.

Meg kell tanulni új nézőpontokat felvenni a kényelmetlen helyzetekben, és csendet vinni a zűrzavarba. Ehhez gyors gondolkodás, és lassú cselekvés szükséges. A jelenlét, mindfulness gyakorlása, mely segít nyugodtnak maradni. Márpedig, ha te nyugodt maradsz, a körülötted lévő emberek is nyugodtabbak maradnak.

Ehhez el kell köteleződnöd a nyugalom gyakorlása iránt, és itt az apróságok sokat számítanak. A bevett „számolj el 10-ig” szabály például sokat segíthet. De nyugodtan mondhatod azt is, hogy „nem tudom, ezt még át kell gondolnom”.

GYAKORLAT

Próbálj meg több nyugalmat vinni az életedbe. Sokan nem tudnak meditálni, mert azt gondolják, hogy a meditáció arról szól, hogy „ne gondoljunk semmire”.

De valójában a lényeg, hogy megteremtsd azt a teret, ahol az érzéseid és gondolataid szabadon áramolnak, és legyen lehetőséged figyelni rájuk, és megkérdőjelezni dolgokat. Sokat segít a megnyugvásban, ha figyelsz a lélegzetvételedre, ha többet mozogsz, ha többet pihensz. Kicsit adj fel a rohanásból, és élvezd a csendet.

  1. ENGEDD EL A TÖKÉLETESSÉGET

El kell engedned a tökéletességre való törekvést. A perfekcionizmus, a maximalizmus önmagában nagyon megterhelő és kimerítő. Bár nagyon nehéz, ugyanakkor nagyon kifizetődő is felhagyni azzal, hogy mindenkinek megfelelj, és arra figyelj végre, hogy önmagad legyél. A perfekcionizmus nem egyenlő azzal, hogy a legjobbra törekszel, és nem egyenlő az önfejlesztéssel.

A perfekcionizmus egy önpusztító hitrendszer, miszerint, ha tökéletesen nézünk ki, tökéletesen élünk, akkor elkerülhetjük a kritikát, az ítélkezést, és a szégyent. Arról szól, hogy mások elismerését, elfogadását megszerezzük. (A legtöbb perfekcionistát gyermekkorában sokat dicsérték az eredményeiért, például jegyeiért.) Ez mindenkiben megtalálható kisebb-nagyobb mértékben.

A perfekcionizmus olyan, mint egy nehéz páncél, amivel azt gondoljuk megvédhetjük magunkat a fájdalmaktól, de valójában belerokkanunk abba, hogy egész életünkben cipeljük. Egy lehetetlen küldetést veszünk a nyakunkba, ugyanis nem létezik olyan, hogy tökéletes. Nem lehet mindenkinek megfelelni, nem számít, mennyi időt és energiát teszel bele. Ha pedig elbuksz, akkor könnyen azt gondolhatod, hogy még tökéletesebbnek kell lenned.

Ahhoz, hogy elkerüld ezt, el kell fogadnod, hogy a szégyen, a vádaskodás, az ítélkezés részei az emberi életnek, és nem érdemes menekülnöd ezek elől. Helyette fejleszd az ellenállóképességedet a szégyennel szemben, és gyakorold az önelfogadást.

Ennek egyik lehetséges módja, ha megváltoztatod a magadnak mondogatott gondolataidat:

„Ahh, semmi sem jó rám! Kövér vagyok és csúnya, utálom, ahogy kinézek. Meg kell változtatnom magam, hogy szeressenek.”

Helyett:

„Jobban akarom érezni magam, és szeretném ezt, magam miatt. De nem a mérleg mondja meg, hogy szerethető vagyok-e vagy sem. Ha hiszem, hogy megérdemlem a szeretet, akkor szeretni fognak.”

Legyél elfogadó hát önmagaddal, és engedd meg magadnak, hogy tökéletlen legyél. Mind azok vagyunk, mindannyian küzdünk ezekkel a dolgokkal, ez egy hétköznapi emberi dolog.

Gyakorold a mindfulness-t, vagyis ne azonosulj túlságosan a gondolataiddal, érzelmeiddel. Ne nyomd el a negatív érzéseidet, de ne is nagyítsd fel őket: nem gyakorolhatsz megértést magad felé, ha elnyomod a fájdalmat. A kettő együtt jár. Fogadd el, hogy olykor rosszul érzed magad, és légy megértő magaddal, minden jogod meg van hozzá, hogy olykor rosszul érezd magad.

Ajánló: önelfogadás teszt, ami sokat segíthet, hogy lásd miben tudsz a legtöbbet fejlődni ezen a témán belül. Ezt itt éred el: www.self-compassion.org

  1. SZÓRAKOZZ ÉS ÉREZD JÓL MAGAD

A nevetés, az éneklés, és a tánc rendkívül fontos szerepet kap az emberek életében, és mindig is fontos szerepe volt az emberiség történetében. Szinte minden fontos eseményen szerepet kap a zene és a tánc, legyen szó esküvőről, temetésről, születésnapról, ünneplésről. Minden emberi érzéshez tudunk dalokat és táncot is társítani, és ezeket örömmel osztjuk meg másokkal.

A nevetés, a zene és a tánc része a közös emberi tapasztalásunknak, és segítségükkel érzelmi és spirituális kapcsolatba lépünk egymással. Arra emlékeztet bennünket, hogy nem vagyunk egyedül. Ha szeretnél ellenállóvá válni a szégyennel szemben, akkor szükséged van a nevetésre, és a kapcsolatokra.

A nevetés egy egyetértés, egy kapcsolat, amikor azt mondjuk: „Igen, veled vagyok, értelek!”. És itt nem arról a nevetésről van szó, mely mögé olykor elbújunk, hogy védjük magunkat.

Rengeteg különböző ízlés van, ami a zenét illeti: sőt, van aki nem is annyira van oda a zenéért. De az közös bennünk, hogy bizonyos dalok bizonyos érzelmeket közvetítenek, és megindítanak bennünket. (Gondolj csak a filmek alatt hallható aláfestő zenékre, melyek tudat alatt adják át az érzelmeket.)

Ez a három dolog egyben azt is jelenti, hogy elengeded azt, hogy mindig menő legyél, és mindig te irányíts. Ha éppen hahotázol, vagy önfeledten táncolsz, netán a kedvenc dalodat énekled, akkor jól érzed magad, de közben fel is hagysz a látszattal. Önmagadat adod, aki sebezhető, ezért a negatív gondolatok könnyen azt sugallhatják, hogy hagyd abba, ülj le, fogd be!

„Hiszen, mit gondolnak majd mások? Hogy nézel ki? Viselkedj már!”

A nők félnek, hogy túl harsánynak látszanak majd, a férfiak pedig túlságosan irányíthatatlannak. Egyszerűbb csak úgy tenni, mintha nem is érdekelne minket, igaz? Mert szeretnénk, ha mi irányíthatnánk, hogy mit gondolnak rólunk mások. De ezzel eláruljuk önmagunkat.

GYAKORLAT

Adj magadnak felhatalmazást arra, hogy jól érezd magad! Ez remek gyakorlás arra, hogy önmagad legyél és átlépd a félelmeid küszöbét. Ahol tudsz csempéssz egy kis jókedvet az életedbe: kapcsold be a zenét a konyhában, és táncoljatok, énekeljetek, nevessetek! Merj furcsának lenni! Táncolj napi 5 percet, és meglásd, jobban fogod érezni magad.

  1. EZÉRT INDÍTSD A NAPOD TUDATOSAN

Biztosan előfordult már veled is, hogy ballábbal keltél fel. Ilyenkor általában az egész napodra rányomja magát a reggeli hangulatod, és sokan nehezen billenek ki ebből az állapotból.

Viszont, ha van egy kereted és sokkal tudatosabb tudsz lenni, akkor egyből kizökkented magadat ebből a rossz hangulatból és nyugodtabban, boldogabban töltheted el a napod hátralévő részét.

Találj ki valamit, ami téged egyből felébreszt. Sokkal jobb, ha ébredés után megpróbálsz egyből kikelni az ágyból, ahelyett, hogy még 3-4 alkalommal kinyomod a szundi funkciót a telefonodon.

Ez lehet akár egy frissítő zuhany, sportolás vagy meditálhatsz is. A meditáció kulcsfontosságú, hiszen ilyenkor „beprogramozhatod” magad egy boldogabb, nyugodtabb napra. Ez valakinek szuper tevékenység ébredés után, mert ilyenkor még egy nyugodtabb, mélyebb tudatállapotban vagyunk. Azonban ha hajlamos vagy arra, hogy belealszol, akkor javaslom, hogy ébreszd fel magad előtte más tevékenységgel. 🙂

Nem kell nagy dolgokra gondolnod a meditáció kapcsán. Nagyszerű, ha rágondolsz azokra a dolgokra, amelyekért hálás vagy. Vizualizálod a céljaidat. Képzelj el olyan dolgokat, amelyek jó érzéssel töltenek el.

Készítettem egy videót a saját reggeli rutinomról. Ebben bemutatom én hogyan indítom el a napjaimat, remélem hasznosnak találod és a segítségedre lesznek a tippjeim: https://youtu.be/L8mQ_1LRSM8

ÖSSZEFOGLALÁS

Nincs azonnali változás és gyors siker. Számos könyvet találunk a könyvesboltok önfejlesztő részlegén, melyek nagy ígéretekkel csábítanak, de nem tudnak kézzel fogható bizonyítékot felmutatni. Több mint egy évtizedes kutatások alapján azonban a valódi változás egy folyamat.

Ez a folyamat sokszor kényelmetlen, kockázatos, és rengeteg gyakorlással jár. A változáshoz szükségünk lesz egy jó nagy adag bátorságra, hogy önmagunk lehessünk, együttérzésre, hogy elfogadjuk magunkat és másokat, és kapcsolatokra, amikre támaszkodhatunk.

Egy boldog élet alapja, hogy beengedjük a szeretetet az életünkbe, és tartozzunk valahová. Ehhez azonban először magunkat kell megszeretnünk, és meg kell tanulnunk elfogadni, hogy igenis, méltóak vagyunk a szeretetre. Már most, a jelenben is.

A tananyagban összefoglaltunk 10+1 irányjelzőt, melyek mentén új szokásokat vihetünk az életünkbe, és amelyek végül elvezethetnek egy teljes szívből élt élethez. Ezek a következők voltak:

  1. Hasonlítgatás a boldogság gyilkosa
  2. Találd meg azt, ami igazán inspirál
  3. Engedd szabadjára a hatodik érzéked
  4. Legyél nyitottabb és rugalmasabb
  5. Élvezd az életet és pihenj
  6. Boldogság hála nélkül? Hazugság!
  7. Legyél hiteles
  8. Gyakorold a nyugalmat
  9. Engedd el a tökéletességet
  10. Szórakozz és érezd jól magad
  11. Indítsd a napod tudatosan

Ne feledd, hogy senki sem tökéletes, és teljesen felesleges az önmagad elismerését a produktivitásodhoz, a kinézetedhez, vagy bármilyen más feltételhez kötnöd. Éld meg, és fogadd el a saját történeted, hiszen a legjobbat igyekszel kihozni az életedből, és ennél többet senki nem tudna tenni a helyedben.

Ne hasonlítgasd magad másokhoz, és ne akard magad megváltoztatni. Csak legyél önmagad legjobb változata, figyelj az érzéseidre, gondolataidra, és tedd azt, ami boldoggá tesz – bárki, bármit is mondjon.

Ez vezet el ahhoz, hogy teljes szívből tudj élni!